A fájdalom tőből hasította ketté a szívemet, ami már egy bizonyos ideje amúgy is115Please respect copyright.PENANAHc8va0fIBX
teljesen használhatatlanul vergődött a bensőmben akárhányszor csak az anyámra néztem.
Ahogy kétségbeesve próbáltam oldani a bennem felgyülemlett feszültséget, úgy egyre biztosabbá vált számomra, hogy minnél hamarabb ki kell űznöm ezt a sötét és hideg érzést a lelkemből, még mielőtt az gyökerestül is kiszakítja belőlem azt az utolsó épen maradt reményemet is.
A könyveim biztonságot adó menedékébe menekülve mindent feltettem arra, hogy egyszer majd minden a helyére kerülhet anélkül, hogy bárkinek is hatása lehetne a szívemre. A fejem tele volt mindenféle gondolattal, nem bírtam tovább, úgy éreztem, majd' szétrobban.
115Please respect copyright.PENANA5fgDOe4pUe
Kétségbeesetten igyekeztem egy másik világ kapuit kitárni, majd magam mögött hagyni a valóság kies pusztaságát egy másik, fényesebb és boldogabb hely örömeiért. Sajnos már egészen korán kinyílt előttem a más világ kapuja, ahova készséggel be is tettem a lábamat.115Please respect copyright.PENANAjkU1z3K3S2
Azóta pedig onnan semmi sem tudna kirángatni, semmivel sem. Kivéve egy embert. Sokszor sikoltva próbálok segítségért esedezni, hogy ne taposson tovább, de ez mind süket fülekre talál. A gödrömben görnyedve fejemet lehorgasztva igyekeztem egyben tartani a lelkemet, miközben már régóta szanaszét hevert a porban összekeveredve a porszemekkel. A fülemben ismerős zenék dallama zsongott, miközben ezekbe kapaszkodva próbáltam végig önmagam 115Please respect copyright.PENANAAUWTejlwCU
maradni, ameddig csak bírtam.